Munkám során a Rogers-i személyközpontú megközelítést alkalmazom. Hiszem, hogy minden ember ezáltal minden eset egyedi. Az egyéni történetek, értékek és nézőpontok különlegessége számomra kiemelten fontos, így a kliens szemén keresztül próbálom megérteni és értelmezni a világot.

​

Igyekszem a pozitív pszichológia elveit is integrálni, ami azt jelenti, hogy a közös munka során nem csupán a nehézségeket vizsgáljuk meg, hanem a fejlődési lehetőségekre, erősségekre és pozitív irányokra helyezzük a hangsúlyt. Így a kliens nemcsak megküzd a kihívásaival, de fejlődhet is általuk.

​

A rendszerszemlélet is meghatározó szerepet kap a munkámban. Ez a megközelítés abból indul ki, hogy az egyén nem elszigetelten létezik, hanem kapcsolati rendszerek – például párkapcsolat, család, munkahely – részeként, a nehézségeket ezért nem kizárólag egyéni szinten értelmezzük, hanem figyelembe vesszük azokat a kapcsolati mintázatokat, kölcsönhatásokat és dinamikákat is, amelyekben a kliens él. A közös munka során arra törekszünk, hogy ezek a mintázatok tudatosabbá váljanak, és új, rugalmasabb működésmódok alakulhassanak ki.